|
|
 |
A korábbi, „hagyományos“ módszerek A konvencionális módszereknél, amelyeket az orvosok széles körben manapság alkalmaznak, a fülkagylón még mindig vágás, bőr- és/vagy porckimetszés történik. Ez napokig tartó fájdalommal jár és emellett szövődmények is felléphetnek, mint például sebgyulladás, amely miatt antibiotikus kezelés válhat szükségessé. Arról nem is beszélve, hogy a pácienseknek olykor két hétig is turbánszerű fejkötést kell hordaniuk, amely a mindennapi életben kényelmetlen és meglehetős problémákat okoz. A műtét utáni duzzanat, vérömleny, hegképződés; a fülporcon keletkező éles, nem természetes ráncképződés vagy behúzódás – megannyi negatív velejárója a régebbi módszereknek, amelyeket nemritkán bennfekvéssel, többnapos kórházi tartózkodással kellett összekötni. Az orvosi szakirodalomban ezek a módszerek az egyes műtéti eljárások feltalálójának neve alatt ismertek, de az eljárások továbbfejlesztése vagy ötvöződése révén időközben majdnem 200 különböző technikáról tudunk. Az említett negativ tényezőkhöz a műtét következtében szükséges iskolai mulasztást vagy munkaképtelenséget kell még hozzászámolnunk, nem beszélve az esetleges recidivákról, amikor egy vagy mindkét fül újra elállhat. A leggyakrabban alkalmazott hagyományos módszerek áttekintése Converse műtéti módszere
Stenström műtéti módszere
Pitanguy műtéti módszere
Mustardé műtéti módszere Ezt a módszert gyakran összetévesztik a „Dr. Merck-féle fonálmódszer”-rel, pedig a kettőnek semmi köze sincs egymáshoz. Mustardé is a fül mögötti bőrmetszéssel dolgozik, bőrkimetszést is végez, majd a korrekciós varratokat a nyílt műtéti sebben teszi be, ezen kívül:
|
